Egy leállás rögzítése önmagában még nem adat, csak tény. Az igazi érték az okban van: abból lehet karbantartási tervet, gépbeállítási szabályt vagy beszerzési döntést hozni.
Miért marad el az ok
A leggyakoribb minta az, hogy a leállást a PLC érzékeli, az okot viszont az embernek kellene beírnia. A műszaknak viszont nincs ideje a gép mellett űrlapot tölteni, így a végén minden leállás ugyanazzal az „egyéb” jelöléssel kerül az adatbázisba.
Ezen három dolog segít:
- kevés, jól megkülönböztethető okkategória, hogy a választás pár másodperc legyen;
- a bejelentés a gép mellől, telefonról, ne a műszak végén visszamenőleg;
- az ok és a kiesett idő együtt kerüljön rögzítésre, mert utólag már senki nem emlékszik a percekre.
Ami később megtérül
Ha az okok tisztán állnak, néhány hónap után látszik, melyik gép, melyik állomás és melyik műszak termeli a veszteséget. Ebből már lehet priorizálni: a legnagyobb tétel javítása általában egyszerűbb, mint az egész sort lecserélni.